Történelem

1300-ban Szemere Tivadar jegybér fejében Győrszemere felét lekötötte. A következő században már puszta hely. Ekkor még a Zemeréké, de a század végén az Újszászyak tulajdona. 1525-ben Héderváry István is vett itt néhány telket. A XVII. század elején 3 évi adó és minden szolgálati kötelezettség elengedése mellett újratelepítették.

Bécs utolsó ostromakor a falu útjába esett a vonuló csapatoknak, teljesen elpusztult. Később sem a Rákóczi szabadságharc, sem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hadi eseményei nem kímélték a települést. Azt lehet mondani, hogy a környéken előfordulható összes elnéptelenedési és az azt követő újratelepülési folyamat Győrszemere esetében nyomon követhető. Legutóbbi újratelepülése a Koroncói csatát követő időszakra tehető, amit bizonyít, hogy 1744-ben Győr megye vizsgálatot rendelt el az iránt, kik lettek Szemere új lakosai. Első telepesként Monoszlói Csupor György apját említik. Később a Goda, Matkovich, Török, Argay és Roboz családok voltak nagyobb közbirtokosai.

Az ún. Nagyatádi-féle földreform során 600, 1945-ben 1145 kh. földet osztottak ki. Természeti adottságai révén a község határához jelentős erdő- és szőlőbirtokok tartoztak. 593 kh erdő (ennek tulajdonosai a Győri Székeskáptalan, Győrszemere község és néhány család voltak) 88 kh. szőlő. A XVI-XVII. századi pusztítások után a XVIII. század közepén sikerült az itteni szőlőművelési kultúrát ismét magas szintre emelni. Helyi közbirtokosságának szőlőhegyi törvénye 1757-ből való. Múlt századi történetének birtokviszonyaiból az derül ki, hogy lakosságának legnagyobb része törpebirtokos és napszámos volt. A kivándorlás az itt élők jelentős (8-9) százalékát tették ki. Közülük többen visszatértek és földet vásároltak. Ezt a településrészt ma is "Kanadának" hívják. Az összes terület mintegy 80%-a 20 tulajdonos kezében volt. Közülük legnagyobb a Székeskáptalan nagyszentpálpusztai uradalma 1377 kh-al.

A község 1898. évi IV. törvénycikk alapján megállapított neve Győrszemere. Az 1900-as helységnévtárban Szemere néven szerepel. 1908. December 31.-ével vette fel a "Győr" előnevet. Nagyközség Győr, később Győr-Moson-Pozsony vármegye Sokoróaljai járásában. 1946. január 1.-jétől a Téti-, 1945. október 1-től a Győri járáshoz tartozik. 1984. január 1.-jével Győr megyei város körzetéhez kerül. 1990. Szeptember 30.-a óta Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozik.

Katolikus temploma 1749-ben, református temploma 1786-ban, evangélikus temploma 1807-ben, a nagyszentpáli kápolna 1863-ban épült. A katolikus templom Szent Lőrinc tiszteletére épült. A település három temetőjét a különböző felekezetekhez tartozók közösen használják. A zsidó lakosság 1944-ig használta saját temetőjét. Magyarország 1000 éves fennállásának emlékére 1896-ban, majd az 1100 éves fennállásnak emlékére 1996-ban emlékművet állítottak. A két világháború hőseinek és áldozatainak emlékére emlékpark létesült, amelyben a világháború és a holocaust áldozatainak tiszteletére emlékmű készült.

A településen római katolikusok, evangélikusok, reformátusok és a háborút megelőzően zsidók is laktak békés együttélésben. A településen jelenleg 3000 fő feletti lakosság él.